Online közösségi oldal

Már sokan írtak erről a témáról, és sokféleképpen. Mégis megpróbálom a saját szemszögemből bemutatni, hogy miért vonzanak önkéntelenül is tömegeket ezek a fajta online gyűjtőhelyek.

Az emebereknek kapcsolatokra/csoportosulásokra van szükségük, hogy kifejezhessék önmagukat, elmondhassák véleményüket, megoszthassák életüket másokkal. Ez így volt az ősidőkben is ahol hordákba verődve élték mindennapjaikat. Az online közösségi oldalak pont ennek a genetikailag belénk kódolt, olthatatlan vágynak engednek teret ahol kedvünkre alakíthatjuk barátaink táborát, és megoszthatjuk képeinket, videóinkat, hangjainkat csak modernebb formában. Érdekes szélsőségeket figyeltem meg ezeken az oldalakon.
Miközben egy alapvető emberi szükségletet elégítünk ki azzal, hogy valamely csoporthoz tartozni akarunk, közben sokszor nem valós kapcsolatokról vagy barátságokról teszünk tanubizonyságot. Ismerőseink/barátaink (ki merem jelenteni) 40-50%-a olyan személyeket tesz ki ezeken az oldalakon akikkel az életben nem találkoztunk, és lehet nem is fogunk, de valamelik létező barátunk huszon harmadik barátja, és bejelöltük, hogy csillapítsuk közösségi szomlyunkat. Eddig ezzel nincs is baj, de ha azt a szót hallom, hogy barátság akkor valami fizikai kinyílvánításra gondolok ami elsősorban élő kapcsolatra vonatkozik, és nem csak egy profilképre a monitoromon. Tehát ma már úgy is lehet barátom, hogy igazán a személyes kontakt teljesen kimarad ebből a körből., és valljuk be nem is iányzik sokszor. Sokszor sokkal nyíltabbak tudunk lenni olyan emberekkel akiket az internet segítségével ismerünk meg egy közösségi oldalon keresztül, mint olyanokkal akik mondjuk az osztálytársaink voltak általánosban.

Miért van ez? Talán azért mert a személyes találkozó vagy ismeretség közelebb engedi hozzánk a másik embert, és az interneten csak azt mutatunk meg magunkból a külvilág számára amit mi akarunk, és amennyit mi akarunk. Bombaként robbant be a magyar netes köztudatba anno az iwiw.hu ami azért előtte pár évet pihengetett látogatottság hiányában. Valljuk be nekünk ez az internetesdi még új/felfedezésre váró terület. A mi internet kultúránk még nem érett meg egy twitter.com vagy chatter.hu megértésére. Nem azért mert hülyék lennénk a nethez csak még ezeknek az alkalmazásoknak a használatára nem értünk meg/nem vagyunk elég bátrak, hogy használjuk. Meg talán nem is vesszük a fáradtságot, hogy megértsük. Jobban preferáljuk az egyszerűbb megoldásokat, és nem kötnek le annyira az olyan dolgok mint a Facebook.com gift küldője. De nem is biztos, hogy ez nincs így rendjén. Járni sem 2 napos korunkba tanulunk meg, hanem ellessük mástól vagy jobb esetben megtanítanak minket rá. :) Ez lehet jelen pillanatban is a helyzet velünk. Botladozunk, esünk/kelünk az internet nagy táncparkettjén, de előbb-utóbb megtanulunk járni, jelen esetben megtanuljuk értékelni, és használni azokat az oldalakat, és alkalmazásokat is amik bonyolultabbak mint a MyVip.hu képeslapküldője. Ebben persze vannak irányt mutató kezdeményezések is gondolok itt a Webisztán techblogjára. Apropó MyVip. Anno emlékszem, hogy tömegek zengték szanaszét a weben, hog minek még egy közösségi oldal ha itt van nekünk az iwiw, meg ez nem lehet életképes kezdeményezés stb... Természetesen nem így lett, és igenis lett létjogosultsága ennek az oldalnak is a magyar netplaccon. Miért? Mert ismételten egy ilyen oldalt látva előtör belőlünk az ősi ösztön, hogy irány és hozzunk létre egy újabb barátikört, és hívjuk meg ismerőseinket ezzel is gyarapítva létünket a webkettes vízeken. Nem baj ha már az iwiwen, a barátikörön, orkut-on, myspace-n, vagy facebook-on kialakítottuk egyszer. És mi van ha ez más mint a többi? Nem a megszokott dolgokat/arcokat találom itt. A kiváncsiság nagy úr. Ezt okosan ki is lehet használni például azzal, hogy közösségi oldalunkat meghívásos rendszerűre építjük, vagy a rendszer e-mailekben kereszt nevet adunk csak meg ha barátnak jelöl valaki.

Pár napja történt, hogy beregisztráltam egy frissen indult magyar közösségi oldalra. A videopost.hu küldött egy éppen aktuális hírlevelet amiben tudatták, hogy partner progaram keretében segítenek az induláskor népszerüsíteni az oldalt mert az nekem jó. :) Gondoltam nosza nézzük meg mit is nyújthat ez az új oldal amit eddig a többi 10 nem nyújtott volna. Kellemeset kellett csalódnom. Sokat nem vártam tőle mivel tudtam, hogy most indult, és így sokan nem hemzseghetnek a keresési találatoknál ha pl. Kiss Józsefre keresek rá. Tehát elsősorban nem az embertömegekre koncentráltam hanem a használhatóság/praktikusság egyensúlyt kerestem. A felület egyszerűen kezelhető, és letisztult. Jó a szemnek a pasztell kék/hefér kontraszt. Szolgáltatásokból is pont elég van, nem túl sok nem túl kevés. Mondjuk egy fórumot vagy klubblehetőséget még hiányolok, de persze gondolom az oldal üzemeltetői is először felmérik az igényeket aztán fejlesztgetnek. Ami a legjobban meglepett, hogy semmi nincs túleröltetve. Nem vágnak egyből az arcomba egy csokar bannert vagy szöveges hirdetést. A keresője nagyon tetszett mivel nem keresés előtt adom meg a feltételeket hanem a találatoknál választhatok az adott elemekből. A többi közösségi oldallal szemben ezt tükör keresésnek definiálnám. Bár nem tudom létezik-e ez a kifejezés egyáltalán ebben a formában. :) Kb. 1 hete regeltem, és már "akaratom ellenére" 32 baráttal büszkélkedhetek. Ennek 70%-át nem is ismertem soha. Csak bejelöltek mert az jó. És jó volt mert nagyrésze aktívan nyúzza az oldalt, és egész kis közösség gyűlik össze nap-mint nap az üzenőfal köré. Kellemeset beszélgetünk, és megosztogatjuk egymással életünk apró szilánkjait kép,video,vagy hang formályában.

Egyszóval eddig ez az oldal fogott meg a legjobban, és nem azért mert a myvip vagy az iwiw rosszabb lenne. Csak mert itt meglepetés szerűen ért az a közösségi élmény ami a többi oldalon nem. Itt bővebben is lehet tájékozódni a toFriends.net oldalról ha még nem említettem volna a nevét.

Összefoglalva a magyar (és talán a nemzetközi) Online közösségi oldalak titka nem a sok szolgáltatás hanem a tartalom azaz az emberek.

Kiss Géza

Köszönöm a hivatkozást! http://onlinekozossegioldalak.blog.hu/